Őszbe forduló

A fák sörényén nyerítve
vágtat át a szél.
Sodródik nyomában
ezernyi megtépett levél.
Egy száraz ág reccsenve
huppan a rézbarna avarra.
Motoszka-csönd pókhálót
fon szászerka hajamba.
A tetőn eső szemelget
- vén kotlós kotyog az udvaron -,
pisla a nap fénye,
szeplőt keresgél arcomon.

Törik a kép, mosódik.
Lehet, csak álmodom.
Csillaghiányos még az ég
a halni-kénytelen alkonyon.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-10-08 16:37:30
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-08 16:37:30