mentőöv
amíg októbert skiccel a
természet keze
fakuló aranyára
okkert maszatol
a nap
ritkán ível már felettünk
prizmacseppeken
szivárványkalap
lomhán fordul
tűzgömb-fáklyánk hát
búcsút intenek
nálunk karcsúsodó
fénygyerekek
hol színek tobzódtak
avarágyon
az orgiából decemberre
a mámor üres fészke marad
a fecskék után
délre vágynak az álmok is
mediterrán izzásba
takaróznának
a beton falak
sötétből
sötétedésbe borzongat
a csend
s mire december telet szitál
e rezignált világra
nem marad más
mint túlélni megint
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-10-08 14:00:31
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-08 14:00:31
