mentőöv

amíg októbert skiccel a
természet keze
fakuló aranyára
okkert maszatol
a nap

ritkán ível már felettünk
prizmacseppeken
szivárványkalap

lomhán fordul
tűzgömb-fáklyánk hát
búcsút intenek
nálunk karcsúsodó
fénygyerekek

hol színek tobzódtak
avarágyon
az orgiából decemberre
a mámor üres fészke marad

a fecskék után
délre vágynak az álmok is
mediterrán izzásba
takaróznának
a beton falak

sötétből
sötétedésbe borzongat
a csend
s mire december telet szitál
e rezignált világra
nem marad más
mint túlélni megint







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-10-08 14:00:31
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-08 14:00:31