PRÓZA ŐRÖK
Este kilenckor rákezdett a szél. Úgy robogott át a Losonczi téren, mint egy fekete páncélvonat. Csattanós válaszként tornázni kezdtem. Legyen valami értelme, hogy a játszóteret kiürítettük. De a szerelvények egymás után, acél robajjal, csak jöttek és jöttek. Melegedőnek egy Skoda pick up-ot küldtek nekünk, amelyben nem lehetett hátra tolni az ülést. Ketten ültünk be. Mögöttünk rács. Fejem a plafonhoz ért. Kollégám büfögött, csámcsogva ette az otthonról hozott császármorzsát. Kiszálltam. Próbáltam
inkább mégis egy padon pihenni. Aranygömböt képzeltem magam köré, hogy melegítsen. Nem jött be. Negyed órát se bírtam odakint. Visszaültem az autóba, görnyedt tartásban, sehova sem helyezhető végtagokkal valahogy ellegyek reggelig. - Hová megyünk pisálni? -kérdeztem kefehajú, dagadt kollégámat, amikor megébredt. - Nézz körül - mondta - , van itt elég hely. Körülnéztem. És nem volt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-09-30 13:40:42
Utolsó módosítás ideje: 2025-09-30 14:19:03
