Anyám
Karcsú, hófehér gyertyaszál,
ilyen volt az én anyám,
élete lobbant fényes láng
két szemében hajdanán.
Megdermedő viaszkönnyek
lábainál bús halom,
hajlott szürke viaszteste
mára csupa fájdalom.
Oda a fény, szeme sötét
révedés mi beleszáll,
mozdulatlan emlékképek
mind csak fekete madár.
Átölellek édesanyám,
szívemben szép gyertyaszál,
viaszkönnyemen át félem,
lángod lopja a halál.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-09-29 20:51:11
Utolsó módosítás ideje: 2025-09-29 20:51:11
