Rend a lelkem

Ez lenne a várva várt szabadság:
ízekre szedem a lakást –
létrára fel-le mászom,
szipog a törlőrongy,
lesben állnak a gipszfigurák.
Tollseprű siklik a mennyezeten,
szökik a szőnyeg,
a mosógépben vinnyognak a ruhák.
Tükörbe nézek:
mint fára a lián
úgy fut arcomra a fáradtság.
Csak senki ne jöjjön!
Szétcsúszott tükörképem
összerakni ráérek délután.
Tűzhelyen fő az étel,
dacos – zsírkarikát fröcsköl.
A tésztaszűrőben a tészták
menekülő csupaszcsigák.
Csal az óramutató –
már dél felé jár.
Kora délután ragyog a ház,
mintha több ablak lenne –
vakító tisztaság.
Testem nehéz,
árnyék hullik szemem alá.
Rám férne egy nagytakarítás.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-08-11 15:05:42
Utolsó módosítás ideje: 2025-08-11 15:05:42