Keserű hexameterek

Kíméletlen a nyár. Sorvadnak sorra a fák, láz
fészkeli összeaszott  tüdejükbe magát. Kusza
                                                                      ágak
közt vihorászik a szél, homokot hord széjjel a
                                                                      tájon.
Sívó puszta a kert, koravének mind a virágok.
Bőgnek a barmok, száraz a vályú. Hol van az
                                                               ember?
Kénköves ördögöt, istent emleget egyre  
                                                          dühében.
Még nem látja be bűnét, kapzsi vagy oktalan ő
                                                                       volt.                                                                            





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-07-03 18:10:12
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-03 18:10:12