Finommozgás

ha feledném
a véreres szemét
lángoló arcát
a kéjtől fülledt testének
párolgó verejték szagát
s a finommozgást
ahogy gondosan készíti a hurkot
a nyakam kerületéhez igazítva
mint egy jó mester
kidugott nyelvvel összpontosítva
csak a terem zsongásába ne
ropogna a jeges csend
amikor mozdulatlan engedem
mint egy jámbor jószág
hogy a nyakamra csúsztassa a kötelet
s megszégyenülve
vágyom

történjen valami

csak a folytatás
ne hasonlítson az élethez
semmihez se hasonlítson
merüljek olyan mélyre
hogy onnan
a fenti világ elmosódottságához
semmi közöm ne legyen

szűnjenek meg a színek






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-06-18 19:41:11
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-18 19:41:11