Fekete(x)

Visszatekint a tél fogát kimutatva,
fals mosolya zúzmarát hint szanaszéjjel.
Jég-keze bilincsként ráfeszül a fákra,
rügyeket, friss hajtásokat emészt kéjjel.

A szép napok késnek, bár farsangol népe,
téltemető kedvvel mind táncra perdülnek.
Bíz' itt a tavasz, előbújnia kéne,
ifjak, aggok ajkáról szól már az ének.

De szól-e vajon? A Föld gondja ezer más.
Dúl a gonosz, mint aki érzi a vesztét.
Szülőt, gyereket vérre szomjasan széttép.

Átokká lett hát az ember kívánsága.
Önzőn mindenféle bűnt elkövetni kész.
És választás nincs. Gomb felé lendül egy kéz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-12-28 07:38:38
Utolsó módosítás ideje: 2024-12-28 07:38:38