Esti rettegés

    Ágh Istvánnak

Korán indulok sohase érek
másfelé hív a vörös csontvelő
Megbéklyózott nyúlványok szökellése
a tegnapi évből ennyi maradt
a nagy hidegben a hó is elolvadt
s a borotvaszappan tétovasága
törékeny arcok repedéseibe
lopta be magát
és a cserepek fölött szakadatlanul
megállíthatatlanul vérzik az ég

Megfojt az oxigén
lábszag-tündérek
a lepra-mennybe vezetnek
csigaházakban száguldozok:
belső vérzés kifelé
Az éjszaka hegyekkel küszködtünk
kidőlt ajtók jelezték vonulásunkat
a rostok megmarkolhatatlan telébe

Nem megyek sehova
nem maradok sehol –
a kutyák úgyis megugatnak









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: ellentétpárhuzamok (Budapest, 1982)
Kiadó: Kozmosz