Lacrimosa
Konvalidálni valómat éretlen
fejjel ama 98-as télben,
Szombathely, annyi nagy behavazás,
tizenhét s tizenöt: gyerek-házaspár;
az apád mindig a fővárosban jár,
belakjuk hát a műteremlakást.
A József Attila utca 5/C
s bárha érezhetnék egyszer öt percig
még úgy, ahogy akkor szerettelek;
kiköltöztünk-szétmentünk, semmi mára,
de a legjobb mégis az, hogy kurvára
fogalmam sincs, mi van veled.
Akár a betegágyon fekvő Mozart,
ahogyan kottázza a Lacrimosát,
halódtunk éjszakákon hajnalig
vagy míg szakadni kezd a nagyablakokon túl
a hó és elmosódik minden kontúr,
és nincs világ, csak ez, faltól falig.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Szép versek 2003 (Budapest, 2003)
Kiadó: Magvetõ
