Tizenkettő sor

Az élet sok igaztalansága,
ha nyomunkba érve utánunk lohol,
falnak vetett háttal rendőrért kiáltunk,
mutasson jelvényt és bírót is valahol.

De amikor az életünket megtartó
oszlopok inognak föld felé törve,
olyankor Istenhez kiáltunk, már nem
kell törvény, elég éltető kegyelme.

Lényeges még tudni, vannak közöttünk
akik kegyelmet senkitől nem kérnek.
Adjál választ élet! Szép hangjai ők,
s mi csak a csendje, az örök zenének?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-01-05 03:40:53
Utolsó módosítás ideje: 2024-01-05 03:40:53