A világ üres.
Vagy csak én vagyok?
Lopott éjek, satnya nappalok.
Szeretnék élni.
Rajtam múlik csupán?
Csüngtem rajta, mint levél a fán.
De a fa elhalt.
Reményem sem maradt.
A világ nélküle tovább haladt.
Hiába süt a Nap.
Bennem sötétség, szörnyű űr.
Az ember elhalkul, és csak tűr.
