ezüst-magányos tócsa köszönti
a meztelencsigát az aszfalton
a lebombázott házat öntözi
még az ég s porrá szakadt pamlagon
ül némán a fecske és a rigó
olyanok mint a karcos tükörjég
s bár muszáj menni hiába a só
hiába minden mert az üvöltés
őrli malmát: nincs lépés nincs lépés – –