Ima... (sokadik)

Mennyei Atyánk! Te szabad akaratot adtál
nekünk, s mi azt tesszük, amit csak akarunk.
Nem telhet el úgy sohasem egyetlen napunk,
hogy ne hallanánk szörnyű háborúkról híreket,
ne hallanánk, hogy hol itt, hol ott öljük egymást,
mi meggondolatlan emberek. Tudom jól, a Te
akaratod meg nem másítod, és csak hagyod,
hadd tegyük azt amit… nem emeled fel hangod.
Elmondtad ezerszer, s míg az ember fel nem ébred
mély és erkölcstelen álmaiból, addig Te sem teszel
lépéseket. Mert nem büntetsz. Büntetjük magunkat
mi eleget. Lám most is a választott népedet támadták
s ő kegyetlenül visszavág. Hogy lehetne béke? Vége!
Az nem jön vissza soha már, míg emberek élnek az
olajfák alatt. Míg a mennyei Jeruzsálembe nem kerül
az, ki oda kerül. Látom, vége az emberiségnek. S Te hagyod.
Jól teszed Uram! S én is csak egyetlen egyet kérek Tőled:
Ha lehet, tedd könnyebbé a halált, a szenvedéseket.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-10-17 12:21:58
Utolsó módosítás ideje: 2023-10-17 12:21:58