Köszönés helyett
Zoltán unokatestvéremnek
Nyár volt. Kigomboltuk ingeink nyakát,
s könnyű nyári ruhákban szaladgáltunk
dolgaink előtt és után.
De te belső láztól fáztál,
és fogytál, egyre csak fogytál.
Halkszavú csend lett a társad,
ügyeidet zártad.
Mi reménykedtünk még, mikor azt mondtad:
-a költöző madarakkal én is elmegyek-
mert nem hittük,
hogy be kell tartanod
egy ilyen ígéretet.
Most ősz van. Dermedten látjuk,
a fészkek üresek.
Gyászzene szól…
Virágokat hoztunk. Köszönés
helyett.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-09-29 14:46:43
Utolsó módosítás ideje: 2023-09-29 14:46:43
