éjszakánként
vörös folyó a horizont
felhővitorlákkal
fénykardokkal a
csillagok haborúsat
játsznak
holdudvarból nem látszanak
jégkristályfátylától
lángcsóvát a
tüzes lovak
húznak égi tájon
ablakomba minden este
kalauzcsillag bámul
úgy világít hogy
fényébe az ember
belekábul
vele talán a titokról
lehullhat a zár is
hová tűnnek
akiknek a
másvilág a bázis
soká' hittem hogy
felettünk angyalokként
élnek
de rájöttem mind eltűntek
egy fekete lékben
nem is nézem már
esténként a
csillagos hölgyet
ott vannak mind ahol az ég
csókolja a földet
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-08-29 08:59:48
Utolsó módosítás ideje: 2023-08-29 09:03:30
