A Csomolungma foglyai
fáradt szempár eget pásztáz
emlékekből gyűlnek árnyak
nap melege alig érint
a némaság szektorában
fagyott könnytől jeges utak
sóhajokból vihar támad
messze hangzik mégse hallják
köröttük nyár télkabátban
útjelzők a csontok halma
a hegygerinc csigolyái
reményszikrák melengetik
míg az idő rombol vágyat
lángra kaphat az egyiknél
a másikat már ne várjad
a mennyország csúcsán őrzi
az Óriás legendákban
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-08-27 18:15:00
Utolsó módosítás ideje: 2023-08-27 18:26:54