Amikor

Amikor az atyai szellem
elhagyja a fiúi lelket,
zavaros szemekbe nézel -
lehet, hogy két flaska must.
Amikor az anyai ágyékot
betemeti a föld
s Te sétálsz az avarban,
kezedben pacsirta a nő...
Ha már egekbe is szálltál,
poklokba is hullattál,
s látod a fákon - tartóoszlopok!
S mikor már szivárvány a fehér kendő, -
ölelés, s máris magzatburok,
mi sejtenként építi fel a látomást...
S feltépsz újra ezer sebet, sírva,
és akkor mozdulsz, ha állsz -
már tudhatod,
mivé forrta ki magát a gyónás...

A vers -
ostyafelmutatás.
Lakodalmi Tánc!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kiadó: Magyar Napló
Feltöltés ideje: 2023-08-13 17:27:43
Utolsó módosítás ideje: 2023-08-13 17:27:43