Csillámló hegyorom.
Langyos, őszi verőben
megy le a nap.
A sziklafalon nyirkos üreg,
apró bogarak menedéke,
ám benne virágpók vacsorál.
Megbékélt levelek hullnak
a fákról a földre,
vastagszik lábam alatt az avar.
Feljön a hold, kerek arccal
néz szembe velem, vigyorog.
Jól tudom én,
hogy csapda szerelmed,
mégis emészt ez a várakozás.
