Kortalan


Azt hittem, hogy élek, de csak a Nap lángol.
Néha megidézlek. Mért vagy olyan távol?
Kávézacc a reggel. Jósolok belőle.
Ha az ördög meglel menekülök tőle.
A nappalok erdő, én meg kicsi hangya.
Elnyel majd a fertő, ha az Isten  hagyja.
Minden óra sebhely. Nincs rá ír csak szike.
Szívem így lett kegyhely, a poklok egyike.
Emlékül elteszlek. Nem vagy mégis érzem,
bármiből elveszlek, itt maradsz a térben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-05-22 07:05:01
Utolsó módosítás ideje: 2023-05-22 07:05:01