Soha el nem hagy
Mint aki ruhát próbál
estére, ha eljön a bál,
úgy fénylett a világ,
s a fákon megannyi virág.
De ma már egy se terem,
mert te nem vagy velem.
Nincsen ház, sem udvar,
csak göröngy, mit lábam rugdal,
szállásom égig érő torony,
szívemen fényes acélsodrony.
Aki itten kaput nyit,
arra a félelem rávonyít,
mert nem jöhet más, csak az az egy,
kit elválaszt tőlem völgy és hegy,
kinek arcát látom mindenhol,
mert benne a Nap és a Hold.
Oly kicsiny voltam,
de bánatom oly nagy,
mintha társam lenne,
ki soha el nem hagy.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-05-12 17:58:15
Utolsó módosítás ideje: 2023-05-12 17:58:15
