Tudatlan
Mikor elmúltam negyven,
reggel ugyanúgy keltem,
sehol nem tartották számon,
mennyi szót ejtettem ki a számon
a negyven év alatt, mely láthatatlan
lábakon elszaladt, mint negyven rabló,
az összes babámmal, pedig ott szorgoskodtam
mamámmal a konyhában, hol főtt az eleség,
mert hittem, hogy leszek majd én is feleség...
Talán mégse múltam el negyven,
még mindig játszani volna kedvem,
enni az aranyló mézet, lépest,
hisz tudatlan gyermek vagyok még
az örökkévalósághoz képest.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-04-09 08:54:09
Utolsó módosítás ideje: 2023-04-09 08:54:09
