február derekán
est ölén a szél elpihen
gyönge sóhajjá szelídül
távoli országút dúdol
de végül csak lecsendesül
csók cuppan a hegy homlokán
maszatos fényrúzsát hagyva
pihenni tér a kacér nap
int az árnyékok szalagja
maszatos ablak még az ég
tompa pötty a csillag szeme
mely egy felleg sarkán billeg
szemembe ég tekintete
tavasszá szelídült a tél
és sóhajjá a zord szelek
változik jobbá a világ
hát rajtunk a sor emberek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-02-21 21:32:24
Utolsó módosítás ideje: 2023-02-21 21:32:24
