a holnapig
elmém ajtaján jár ki-be a tegnap,
kulcsot kapott, rozsdásat, nehezet,
bejön vele néha, leül,
súlyának én is részese leszek
leül, mesél,
azt mondja már nem marad sokáig,
de itt hagyna néhány dolgot,
hogy oda rakhassam, ahol épp hiányzik
és leteszi a kulcsát,
ami már fényes, súlya is alig,
pont annyit nyom, hogy könnyűszerrel
elsétáljak vele a holnapig
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-02-15 15:40:00
Utolsó módosítás ideje: 2023-02-15 15:40:00
