Foszló énem (A meglopottak)



Nem tudom megőrizni magam,
meglopnak a szűkös hónapok,
a bankok körme belém mélyed,
és most végtelen zsebekben vagyok.
Saját sorsom sosem volt- lehet-,
mindig akad, aki kihasznál, vagy épp
tenyerembe üt  szeget,
elragad folyton egy gennyes
hatalom keltette nagy folyam ,
ezerszer  elmerít,  sosem öl meg,
…de néha még kimentem magam.
De haszontalan minden karcsapás,
hisz menedékem csak rozoga zátony,
néhány csillag ugyan fényt kacsint,
akad még önzetlen barátom,
de egyre több a genny, és a víz,
csak ömlik, zúdul egyre,
és nem értem, hogy nem jut értelem
a világegyetembe?!

Nem tudom megőrizni magam,
a hiányok, a semmik  meglopnak és félek,
hogy lassan nem leszek magamnak más
csupán egy kifosztott, semmit érő  lélek,
lélek, írom, de már nem tudom mit jelent,
keresem  önmagam,  a jövőt,  és az ellopott jelent.

Nem tudom megőrizni magam,
pedig egykor csak jobb, és jobb akartam lenni,
de meglop a hatalom, ellop engem is,
ha már nem tudott megvenni.

Nem tudom megőrizni magam,
de ha egy reggel majd magamat nem lelem,
jobb,  ha ez a gennyes hatalom
elkezdi  tanulni, hogy mi a félelem!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-10-19 17:55:08
Utolsó módosítás ideje: 2022-10-19 17:55:08