Estefelé rezsicsökkentés idején


Előbújik az éhség,
remeg a félszeg falat,
esti csöndben
fogan az indulat.
Zárt ajtót feszít
és átlépve rajta,
betoppan a fagy,
testedet akarja.
Feketeszénről
álmodik a kályha,
de csak kinőtt cipő
jutott a parázsra.
A tejút szélén
üres hold lebeg,
sápadt, gyönge fényű,
talán ő is beteg.
Szívdobogást csökkent
a pöffeszkedő elit,
a kolduló országot,
mint a pizzát szelik,
desszert az unió
hömpölygő pénze,
majd orosz gázbizniszt
habzsol estebédre.
És te elmúltál ötven,
elrozsdállt reményed,
nincs már semmid,
de még mindig félted
a szíved dobogásán
lüktető jóságot,
pedig jobb lesz,
ha a sarokba vágod.
Már nem csak kihasználnak,
talán meg is ölnek,
fogyóeszköz lettél
egy gazdagodó körnek,
nem számít véred,
sem tengődő sorsod,
csak addig kellesz,
míg a vállaidon hordod
ezt a  hitvány, tolvaj
élősködő népet,
és mesecsatornaképp
a köztévét  nézed.
Majd elmúlsz hatvan,
és elmúlsz csendben,
s nem voltál más,
csak pénz a zsebben,
amivel fizettek
egymást közt a gazok,
azok a hitvány senkik,
keresztény magyarok.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-09-17 22:00:00
Utolsó módosítás ideje: 2022-09-17 22:00:00