Már csak
Már csak szelíd szó vagyok,
bölcsnek álcázott okoskodó.
Nem gyáva éppen,
csak higgadt magányba forduló.
Pedig dübörgő istennyila
kellene most,
kopogó jégeső
a kemény, konok koponyákra,
hiszen a simogatás lesiklik
a megkopaszodott fejekről,
semmi haszna.
'Nem oszt, nem szoroz,'
mondanák a régi öregek
vasvillával a szemükben.
Nem úgy, mint a mostaniak,
a gyámoltalanok,
akik helyet cserélnek a gyerekeikkel,
behunyják szemüket, és félrefordulnak,
miközben renitens fiaikat
deresre húzzák újkori pandúrok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-08-01 14:22:19
Utolsó módosítás ideje: 2022-08-01 14:22:19