Töredék
Leült, elfáradt az értelem,
körötte zsong, lábujjhegyre áll
az ostobaság, és légvalót kreál.
Igazság nyüszít, az ég dörög,
szitkot, gúnyt szórnak a fellegek,
szivárványt fekete tusból festenek.
A hatalom ujjában tövis a becsület,
befedi a gyulladt, sárga genny,
beteg ez a kor, értelem, aludj, pihenj!
Elszáradt hit magját por fedi,
nincs langy eső, nincs áldott fény,
tört üveg ég alatt vérben ázik a remény.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-06-29 13:34:22
Utolsó módosítás ideje: 2022-06-29 13:34:22
