Mama (reflexvers egy képre)



Elmerengek, nagymamámat látom,
ahogy hajszálai szöknek kendője alól,
az asztalnál   lisztet szitál, én ülök az ágyon,
szappanos vizével  kacsint a félretolt  lavór.

Halkan csúszik a tepsi, túrós béles sárgul,
korhadt hárfaság pattog a tűz hevén,
füst gyerek kanyarog a kizuhant „ parázsbúl”,
de pirulását a bögrével nyakon  öntöm én.

Kenyeret szelek, girbe-gurba egyenest,
majd vederbe mártom,  a cukor máris ragad,
majszolom a mannát, mamám ölelni se rest,
de dolog az idő, és ő sántán is folyton  szalad.

Sparhelt nyitja száját,  parazsat nevet,
mikor átölelem drága nagymamót,
és a merengésnek hirtelen lett vége,
lepergett könnyeim közt keresem a szót.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-05-17 20:39:20
Utolsó módosítás ideje: 2022-05-17 20:39:20