kel a sötét keleten
menetel az árnyék
az élet mi szép se volt
szenvedéssé váljék
mint a szirom ember hull
tulipánok vérben
és az árnyék rátapos
reszkető sötétben
akna szántott földeken
magot vet a halál
sarjad a kín egyre nő
az árvaság kapál
hiába a kikelet
ma nincs megújulás
az emberség oly kicsi
a lánctalp óriás
