elválaszthatatlanok

olyanok voltak
mint Nap és a fénye
akár a bolygó s
annak a holdja
úgy igazodtak
hozzá hogy újra
benne szülessen
mi meghalt már rég

nem tudta senki
akkor ha semmi
hogyan vezette
őket az út
s mikor ölelték
ők lettek szentély
nem riasztotta
el messzeség

most mint a lepke
fényt keres este
de ősei fénye
régen kihunyt
Isten szemébe
ha belenézhetne
talán meglelné
de az csupán csak
illúzió





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-01-18 07:12:20
Utolsó módosítás ideje: 2022-01-18 09:45:22