Vízió
A fa leghosszabb ága
nyúlt utána,
harapott, rúgott,
mindhiába,
körbefonták a zsenge éhesek,
mint vérerek
a tüdőt, májat és szívet.
Így gúzsba kötve
mozdulatlanná meredt,
és emésztették
az indák, liánok, levelek.
Az öreg fa nem feledte
beteg, sorvadó gyökerét.
S mert a kivérzett föld
már nem táplálta,
juttatott neki
maradék lépet és vesét.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-01-13 22:08:03
Utolsó módosítás ideje: 2022-01-13 22:08:03
