összegyűjtöttem egy maroknyi fényt
annyira szorítottam hogy majdnem megfakult
majd óvatosan apró dobozba csorgattam
egy része a kőre hullott
mint a higany ezer gyönggyé szakadt
tudtam az halált is hozhat
mégis ujjbeggyel szedtem fel a
hidegtől sápadt pöttyöket
markom alagútjában újra lámpások gyúltak
fejem alá csúsztattam
hogy jó álmom legyen
