s eltűnünk hír-telen

ha vakvágányra szaladt a jelen
oly mindegy  hogy a váltó romlott el
vagy a jelzőfény hamis
a szerelvény előtt
elfogyott az út
vagy felszedték a sínt

nincs értelme megfújni a sípot
ha fehér kendőt lengetnek az érvek is

miközben kihűlt fészket ver le
egy pillantás alatt a vihar
még visszafelé szaladnának a fák
de nincs már ragaszkodás
mint gazdának a földhöz

a talpalatnyi más értelmet nyer:

az egy kereszt
egy csoportos jajdulás
néhány fáradt lépés
sete-suta kézfogás

s valahol a közeledben
észre sem veszed hogy
a dübörgést felváltó némaságban
egy lélek kér feloldozást





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-01-10 08:57:17
Utolsó módosítás ideje: 2022-01-10 09:11:01