Reményt!

Ó, de csodás hajó volt,
moszat és hamu,
egymás szürkítve
a fehér vitorlák alatt.
Ültek bizony egy zsák aranyon.
Lettek bizony hamuvá és moszattá.

A kapitány,
bizonyos Noé bácsi,
kinek volt egy nagy-nagy álmodása
a felejtés tengerén,
azt ordította, sikoltotta, könyörögte:
Pofa be! My darling!

És attól kezdve a hétsárkányok,
akiket megmenteni vélt,
elkezdtek nem beszélni hozzá,
nem hallották a reményt, s a tenger
harciszekér moraját.
Nem hallottak mást,

csak a hiábavalóságot.
Így hullatták egyre a könnyeiket
és Noé nem értette miért
nem fognak dorongot,
hogy agyonütnék az időt,
ami rájuk nehezedik.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-10-29 18:34:01
Utolsó módosítás ideje: 2021-10-29 18:37:12