közbevetés





képzeletben rajzolgatom a múltam a jelenben
passzió ez is persze
unaloműző feszültségoldó halálváró
de szinte mindegyis
először olyannak rajzolom amilyennek én szeretném látni
színes ceruzákat használok a ceruzák betétjei radírozhatatlanok
hogy legalább most a betűk ketrecében
megtarthassam a kitörölhetetlenség  reményét
a betűk – előzetes elhatározásom szerint –
csak akkor fogynának ki ha már az utolsó pontot is kiteszem
de akkor végleg –
persze pontjaim kényszeres illúziók
kivéve talán ezt az egyet
az utolsót –
és ez az utolsó pont lenne az amihez kötve
hagyom hogy az történjen velem -- visszamenőleg gombolyítva –
amit megrajzoltam
elcsodálkozok ugyan a színváltozatok gazdagságán és azon
hogy semmi sem történik úgy ahogy történt
vagy ahogy történhetett volna ha idefele kicsit is hagyom elhinni
létezésem játékos lehetőségeiben azokat a színeket
amikkel visszafelé már lépten-nyomon találkozom
de ami másoknak nem mond de nem is mondhatna semmit
mert csak én érzékelem a valóság ezerféle szürke árnyalatait
ezekben a rég jelentéktelenné homályosodott változatokban
amik
rajtam kívül soha senkivel nem találkozhattak
és mára már reményt még tőlem sem kaphatnak hogy de igen

kicsit másképp

mint látnokok szemén át a füstből kisejlő kép a jövő
talán már csak visszhang  a jelenben
a múlt és jövő között ritkuló szívverés

a kígyó kibújik régi bőréből
és mindenegyes új sejtje méreg fogat növeszt
és minden fogával önmagába tép






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-10-06 22:35:26
Utolsó módosítás ideje: 2021-10-06 22:35:26