TISZTAVATÁS

Szívem szerint már rég csak a bambán bókoló
bougainvillea-bokrokról írnék, szemérmesen,
békés bólogatásukról az alkonyi fényben,
meg a szöcskeszárny-zöld articsókapalántákról --

de amikor a csüngőhasúak elkezdenek
pimaszul pipiskedve piruettezni a térköveken,
s mitesszeres tokájuk alatt szégyenkezve
vibrafonoznak a vesztett csatáink emlékére
vert hadiérmek és emlékcsillagocskák
az izzadt hónaljak bűzében dülledő mellkasokon,
kifejezetten kurvás csípőmozgás kíséretében
szapora lábrezegtetéssel megszellőztetik    
combjukhoz tapadt, pállott tökeiket,
és a pillangókéses kerítések tövében a bakanóták
egyre csak azt harsogják, három, négy,
s ha a pergolák helyébe pergőtűz tolakszik --

hiába a bougainvillea-bokrok, az articsókapalánták,
beérett, szüretelhető a gyűlölet immár.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-07-05 19:08:54
Utolsó módosítás ideje: 2021-07-05 19:08:54