nem hord tenyerén

kidobni mindent volna jó
semmire nem emlékezni
szemellenzősen mint a ló
a földön járni és kelni
nem kell nekem a csúf világ
bezárom érzékszerveim
mindegy hogy engemet mi rág
fogyhat barát s elleneim
ha volt is bennem szeretet
soha többé nem érdekel
ördögnek adom  lelkemet
messze röpítsen innen el
gyáva vagyok beismerem
másképpen kellene élni
nincsen nekem már istenem
így nincs is mitől remélni





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-05-03 06:20:26
Utolsó módosítás ideje: 2021-05-03 17:10:48