Temetetlen szerelem

Mostanában sokat beszélgetek veled magamban.
A távolból megérintem megizmosodott mellkasod,
ahonnan kiléptem ezerkilencszáznyolcvanhatban.

Szerettelek, ahogy téged nem volt szabad szeretnem.
Több tíz év telt el azóta. Valaki mélyen bevágott
mellkasomba, s kitárta beporosodott rejtekhelyed.

Szívtájékunkon söpröget: számomra érthetetlen.
A dagadozó remény merész álmokat szövöget;
Múltunkat jövőnknek kiássam, vagy végleg eltemessem?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-04-06 11:46:14
Utolsó módosítás ideje: 2021-04-06 17:16:01