Nem pusztán mese
Baktat az asztal a hegyre,
megroggyan olykor a lába.
Anélkül megy, hogy megállna,
egyetlen célja: csak előre.
Utána kaptat a szék is,
zörög, köhög a fiókja.
Még egy utolsót szólna,
de néma marad mégis.
Követi őket a szekrény.
Nyikorog a szegény pára.
Várja búcsú vacsorája.
Végsőt csillan a napfény.
Nem jönnek le soha többé,
az idő ott tartja őket.
Kicsi álmokat szőnek.
Így is maradnak örökké.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-03-29 01:29:18
Utolsó módosítás ideje: 2021-03-29 01:32:19
