Határmezsgyén

Rideg kockakövekbe zárt hideg.
A még meleg lét remeg.
Penge-éles a fény,
szemembe hasít.
Szúrós szag terjeng, s lassan
a sűrű, sötét semmibe lök.
Szigorú szike szántja a bőrt,
sebet ejt,
világnak tárja, mi mindent
rejt az odabent.

Harmatos rózsatüdőben  kis, konok szív mocorog, s hol
barnul a máj meg a lép, zöld epe gyűjti levét.
Kék fonal ág-boga szőtte be mind, mint jó fagyökér a
dús televényt. Lassan ébredezem már, és

ráérzek arra, ahogy a visszazárt erekben
újra viszi-hozza életerőmet
a langy-meleg vér.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-02-13 18:50:51
Utolsó módosítás ideje: 2021-02-15 23:18:55