Békalencse

Hol-hol volt, hol nem. Volt egyszer.
Csúf békának csúfolták az oviban.
Mondták őt komisznak és nagyszájúnak.
Egy furcsa, narancssárgába hajló nyári napon
vitorlát csinált fütyülős fűből
és útrakelt a nagy vizen.
Vizililiom volt a hajó teste,
az árboca kis faág.
Addig ringatózott, addig nézte a napot,
hogy virág lett belőle. Védett virág.
Nézte-nézte a sok vizet maga alatt.
És meglátta benne az édesanyukát.
Akkor kezével lapátot formázott
és átkelt a nagy óceánon.
Békalencsén, vízen ringó levélen
hajózott át Óperenciába.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-12-14 20:46:55
Utolsó módosítás ideje: 2020-12-15 09:29:20