repülj velem...
Majnik Lászlónak is ajánlva
„volt idő, amikor elhittük
és volt idő, amikor nem
volt idő, amikor éreztük,
az élet nem lehet ilyen”
gyerekkoromban azt hittem,
hogy enyém lesz a jövő,
aztán a mába úgy beleéltem,
hogy elveszett a múltammal együtt…
az embernek azért nincsenek szárnyai,
mert embertársai furtonfurt levágják
abban a pillanatban, ahogy kinő…
minő fricskája ez a teremtőnek…
senki sem nőhet nagyobbra,
mindennek vége lesz egyszer…
csak a mának ne lenne vége sose,
„ha a ma lesz a holnap tegnapja”…
repülj velem, most csak két lábon járok,
szállj fel velem, kötelez száz ok:
„mindig magasabbra”, „mindig magasabbra”
„szállj velem, még nem repültem senkivel”…
a mélyrepülés is repülés,
és jó is nagyon, bizony,
mert megtudhatom belőle,
hogy „seggem mily nehéz”…
aki a Napba vágyik,
előbb utóbb megtudja,
hogy milyen egy atomrobbanás…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-11-06 08:58:44
Utolsó módosítás ideje: 2020-11-06 08:58:44
