Kismadár



Leszállt az ágra a kismadár.
Törékeny testét billegette,
a vérében volt,
a forró lüktetőben,
mely oly könnyen tartotta
a felszálló meleg fuvallat alatt.
Mégis, szép fejében
törődött számos gondolat,
miszerint, már fáj a szárnya,
és repülni is nehéz,
tollai sem a régiek,
kiszúrtak vele az égiek ott fönn,
hol szárnyalnia illenék,
mint kék madár,
,....de kár.

Már a férgeket is utálja,
pedig enni kell,
ha már ez maradt,
különben hogy nézné
felülről a világot,
hajnali körei alatt.
Szóval az élet nehéz,
a sors kegyetlen,
nincs egyetlen ember
– nemhogy madár –
ki megértené.
A téma a probléma,
válasz nincs,
a gond mindig néma.

Ám rögtön jött az ösztön,
éneke fakadt,
felkelt a nap
a meleg fuvallat alatt,
szárnyai könnyűk,
tollai  selymek,
lelke feloldva.
Dalolt.
Boldogan.

Hisz ez a dolga.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-10-14 16:26:01
Utolsó módosítás ideje: 2020-10-14 16:26:01