Völgytelen hegyek közt jársz,
láthatárod széle mint
élezett kés
napod gyümölcshúsába metsz, és
uszonycsapások fénye vakít.
Emlékeidből épült
ez a táj, mielőtt még
elindultál.
Hogy láttad volna vízszínére lecsapó
madarait, hogy tudtad volna, menni
akarsz, érezted volna, hiányolsz
valamit.
