Novemberi szél


Kövek között ma virágok nőnek
Kár, hogy nem tudtad mennyire szép…
S én nem tudtam előre a percet:
Szeretetből mennyi lesz elég?

Ma már nem mondhatom: "gyere velem!"
Üres a szék, a lámpa leoltva
Várja a hajnalt, várja a percet
Az újság betűire hajtva.

Hideg a víz. Az uszoda zárva.
A kávé kihűlt. Bögréje repedt.
Új értéket kap Tőled a holnap:
Tanulja, hogy még jobban szeret!

Emlékszem, kérdezted:
"Te, hogy csinálod? Mondd nekem el!"
Őszi szél megkarcolja számat,
és helyettem ma más énekel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-06-25 16:15:30
Utolsó módosítás ideje: 2020-06-25 16:15:30