Istenhiány
az ember kísérleti dalt ír
jobb híján jelzőlámpák fényénél
hátha egy augusztus végi viharon át
eljut a szerzemény a mennyországba
csatornafedelekre hulló hangok sejtetik
hogy valamikor még izzott minden
mint fémszilánkos levegő
műszak vége előtti kovácsműhelyekben
magában kalapálja izzítja a szavakat
és a környéken végigrohan hullámozva
minden ütés keltette rezonancia
a dal jelöletlen bevezetés nélküli
amibe már belépett mindenki
ő pedig változatlan feszes ritmust tart
a kívántnál korábban zárna
bár amíg a kövek szóval tartják
nem tud figyelni az ablakon kifolyó időre
sem a merülés gyorsaságára
csak a fogyó levegőt érzékeli
tüdeje a tenger keszonkamrája
nyomáskiegyenlítődés előtt lép ki
és akkor döbben rá igazán
hogy nem volt dermesztőbb soha semmi
mint a mindent felemésztő istenhiány
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-05-19 14:05:09
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-19 14:05:09
