Este

mint gyereksírásból a hiányzó ringatás
marad ki lélegzetvételem mikor újabb
változtatniakarásom csak tehetetlenségem
újabb szintjére tanít és szemlehunyva számolom
még hány remegést kellene fegyelmeznem
ahhoz hogy fájdalmamban végre hiteles legyek
(nem tudom hányszor mondtam el neked mindezt
ülsz a kitárt ablaknál a hajadat fonod a hall-
gatás mely mástól büntetés volt tőled fáradni
enged) késő van megint ágyba bújnak és állig
húzott takaró alól mesét kérnek vicsorgásaim
anyám az ágy szélére ül szorongva a háta mögül
mint elnézővé öregedett közönség az alkalmatlan
színészt figyelem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-04-17 22:07:38
Utolsó módosítás ideje: 2020-04-17 22:07:38