A modern kortársnak ( nem mindenkinek)



Kortárs kell?Mondd, mi a fasznak?
Kedveled mikor a versszerűbe
mindent beleraknak?
A minden is benne van,
és még sincs benne semmi,
a kortárs nyekergő prózát ír,
nem tudom szeretni.
Képeket gyötör a nyögő sorokba,
víz ez, száraz futó homokba,
felissza, eltűnik, és csak sár marad,
kortárs kell? Hát kend magad,
kend a lelked e sárral ,
e műanyag péppel, kortárs marhasággal!
Mi a vers, tudod-e még?
Tudod-e, mit mutat a rég?
Modern akarsz lenni, merész?
Azt gondolod a vershez
csupán az ész, az kell, és száraz
szavak? Na, ne röhögtesd ki magad!
Modern vagy se rímed, se metaforád,
hasonlatod hülye, de okos az órád,
pulzust számol, és persze a lépted,
azt hiszed ,a verset tudod, érted?
Hétköznapi szavakkal beszélsz
mint mások, leírod a tényt,
mik nem fák, csak forgácsok,
nem érted ugye, miről papolok,
hogy eléd milyen eszméket pakolok?
Elfeledted Radnótit, Adyt
Arany neked giccs, hagyjuk Csokonait.
Mit gondolsz, mi rejt a szó, líra?
Száraz kórókat tűzni a róna síkra?
Vagy esetleg vérben ázó fellegek
remegő teste gyöngyöket sóhajt
s permetezve beborítva fát, bokrok ágait…
nem, te nem tudod leírni a pirkadat vágyait.
Mit hiszel, mit a versről, mit a szavakról?
Azt gondolod, a trágár mindent bepótol,
nyomod a káromkodást, kis hal vagy sneci,
s bálna leszel azt hiszed,mert leírod geci?
Nem, ez nem bátorság, ez nem művészet
trágár dumával, hogyan írhatnál szépet?
A vers leves, vasárnap ízű csoda,
zamat, mit a zöldségek, a burgonya
a hús köré fon, szép, aranyszínű  főzet,
te savas löttyöt írsz, burgonyád kőzet.
Életet írj, mesét, mi több a leírt szónál,
csobbanj a vízbe, ne csak ülj a tónál!
Láttass, éreztess, fess csodát,
mutass édeset, vagy mostohát!
A vers nem lehet összehordott betűk halma,
őröljön finomlisztet agyad malma,
süss kalácsot, simát, vagy fonottat,
de verset írj, ne kortárs nyomottat!
Emlékezz a mesékre, amik könyvben laktak,
betűt olvastál, de hallottad hangját a pataknak,
láttad  lehunyt szemmel a mézeskalács házat,
érezted a félelmet, tudtad milyen az alázat,
mit királyok előtt földig hajolva
szempilla festett padlón a porba.
A vers is ilyen, mit fest a képzelet,
szavakba rejts pulzust, zajokat, ízeket,
és ha ezt jól teszed, a mennyet te nem lakod,
betűk rakta világban a könyv lesz otthonod!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-12-30 09:52:31
Utolsó módosítás ideje: 2019-12-30 09:52:31