Példázat

Iskarióti, mintha régi, jó barátom volna,
épp imént meséli, persze csak próba
képpen,
hogy éppen
arra gondolt, abban reménykedett,
Pesten majdcsak kihúzza a telet.
S ha már itt van, hát miért ne?
Hisz az esély oly csekély, hogy kivédje;
felkiált, "Most épp arra vágyok,
kényeztessenek jámbor örömlányok!"
S selyemruha, akár a gyomor
felhasítva, vagy mint a füge
- most közelebb hajol s komor
tekintettel - "Legyen ez kettőnk ügye!"

- súgja a lánynak - "Önnek nincsen párja,
s mi lenne, ha máris lecidázna?
És kisasszony, nyelje le kérem!
Vagy gyűjtse tégelybe, s a gyertyafényben
vizsgálja, hogyan lubickolnak páran,
s ha rácseppenti, az izzó lángban
sisteregnek, s mit szerteköpködött
egy része lefolyva, inkább a köldököt
célozta, vagy arca barázdáit
szemelte ki, mármint,
mint Pilátus a Credóba..."
Meséli Iskarióti, mintha
régi, jó barátom volna.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom 48. évf. 40. szám,